FÖLDRAJZ

Hajdúsámson Hajdú-Bihar megye középső részén, Debrecentől ÉK-re 13 km-re található, a Debrecen-Mátészalka 471. számú főközlekedési útvonal mentén. A település a Debrecen-Mátészalka vasútvonalon állomással rendelkezik. A külterületen három jelentősebb lakott hely található: Martinka, Sámsonkert és Ligettanya.


TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK

A település a Dél-Nyírség középső részén helyezkedik el. A táj alapvetően közepes magasságú tagolt síkság. A terület jellemző formái a széles sávban húzódó szélbarázdák és kisebb deflációs mélyedések. A napsütéses órák száma 2000 órára tehető, ebből nyáron 810 óra körüli, télen 175180 óra napfénytartam a megszokott. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,8oC, a nyári félévé 16,5oC. A fagymentes időszak hossza 186-188 nap (április 15 és október 18-20 között), az évi hőmérsékleti maximumok átlaga 33,7-34,0oC, a minimumoké -17,0 és -17,5oC közötti. Az évi csapadékösszeg 560-590 mm, a vegetációs időszakban 350-360 mm eső valószínű. Az uralkodó szélirány az ÉK-i, a második, illetve harmadik helyen az É-i és a D-i áll. Az átlagos szélsebesség kevéssel 3 m/s alatti.

A felszín közeli üledékek jelentős része 1-25 m vastagságban kifejlődött, würm végén képződött futóhomok, amelyet döntően homoktalajok borítanak. Ennek megfelelően a talaj igen alacsony termőképességű (6-8 ak/ha). A település igazi természeti értéke, hogy a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet egyik legnagyobb része, a pusztagyepekkel és nedves homoki rétekkel tarkított martinkai legelő és a hozzá kapcsolódó tölgyes, a külterületen található.


TÖRTÉNELEM

Hajdúsámson környéke már a bronzkorban lakott volt, és a település jelentős régészeti leletekkel dicsekedhet. A Debreceni Déri Múzeum őskori gyűjteményében "Hajdúsámsoni kincs" néven tartják számon azt az i.e. II. évezred közepén elásott tizenkét harci csákányból és egy szépen díszített kardból álló fegyverleletet, amely 1907-ben került elő a község területén.

Az első írásos megemlítések a XIII. századból származnak. A Váradi Regestrumban, 1213-ban Túrsámsonként fordul elő (Túr valószínűleg a szabolcsi ispán egyik poroszlója volt), majd 1248-ban a meszesi apátság priora által kiadott oklevélben található, amelyben Mocsolyai Benedek tiltakozik a monostornál, mivel testvére - Péter - Sámsonon levő tulajdon-javait erőszakkal elfoglalta.

A XIV. század elején tulajdonosa Sámsoni Dezső fia, Péter belekeveredett a Károly Róbert elleni összeesküvésbe, ezért annak leverése után a település a debreceni Dózsa család birtokába került. A középkor későbbi időszakában a településnek több részbirtokosa is volt: pl. a Hunyadiak, a Héderváryak, a Csákyak, Debrecen városa stb.

A török hódoltságot a település lakottan vészelte át (a feljegyezések ugyanakkor megörökítették, hogy a töröknek dézsmát és harminc birodalmi tallért fizetett), 1692-ben tizenkét jobbágycsaládot írtak össze. A nyugodt időszak kedvezett a falu növekedésének, 1720-ban már negyvenöt család élt itt.

Hajdúsámson iparosodása a XIX. század közepén kezdődött el, a legfontosabb ágazatok a malom- és szeszipar, a későbbiekben a vas- és a kézműipar voltak.